Ha végképp nincs semmi ötletünk, hogy mit ajándékozzunk, akkor marad a kreativitás és a két kis kezünk. A kreatív boltokat is pont erre találták ki, szerencsére az ilyen üzletek polcai roskadoznak az alapanyagoktól és az ötletadó kis mütyűröktől. A gyertyát általában mindenki szereti, az illatosat, a színeset, a díszeset mind felhasználhatjuk a lakás különböző pontjain, a fürdőszobától a konyháig. Elkészítésük sem bonyolult, több technika közül is választhatunk a kézügyességünknek megfelelően.
Első módszer a klasszikus olvasztott viaszos. Ehhez a viaszt egy olyan fémedénybe kell tördelni, amiért nem kár, pl konzervdoboz. Ne melegítsük közvetlenül mert meggyullad! Inkább vízfürdőben hevítsük kb 60 fokra, míg teljesen átlátszó és folyékony nem lesz. Ekkor, ha már nem színes vagy illatos a viasz, kedvünk szerint csepegtethetünk bele illóolajat és festékanyagot. Ezután a kanócot egy pálcára kötjük és a pálcát egy tetszőleges formába helyezzük. Felöntjük a forró (!) viasszal és a teljes szilárdulásig, kb 10 órán át állni hagyjuk. Hűtővel gyorsíthatunk a folyamaton, amelynek végén a kanóc kilógó végét levágjuk a pálcáról és máris kész a gyertya. Persze lehet a jó öreg viaszból hidegvízbe mártogatós technikát is alkalmazni, de az jóval hosszadalmasabb és az eredmény sem lesz szebb. A kész gyertyát díszíthetjük bármilyen száraz virággal, kagylóval, gyöngyökkel, termésekkel, gyertyafestékekkel.
Másik érdekes technika a gyertyahomok. Ez egy nagyon finomra darált viaszpor, amit színesen rétegezhetünk, ez teszi érdekessé. Olyan, mintha színes homok égne és a fenti gyertyákhoz hasonlóan díszíthető kavicskákkal, kagylókkal és illatosítható olajokkal. Ez a változat homok-szerűségéből adódóan nem szilárd, így abban az edénykében kell hogy maradjon, amibe töltöttük. Gyakorlatilag ez a legegyszerűbb, nincs melegítés, várakozás és hosszadalmas hűtés, elég a kanóc egyenességére ügyelve egy szép üvegtartóba szórni a viaszport.
Harmadik módszer a zselégyertya. Ekkor az első változathoz hasonlóan járunk el, melegítünk, színezünk, illatosítunk, öntünk, hűtünk. A különbség csak az, hogy míg a sima viaszt akár ki is szedhetjük az öntőformából, addig a zselégyertyát nem. De cserébe látványosabb, hiszen átlátszó, így beledobálhatunk mindenféle kavicsot, kagylót, virágot. A kanócot dermedés után is beleszúrhatjuk a zselébe, így minimalizálhatjuk a forró zselével való babrálást.
Tehát végtelen változatot alkothatunk mindhárom technikával, ebben segítségünkre vannak a prímán felszerelt hobbi boltok. Viaszlapokkal és viaszszalagokkal rétegezhetjük a színeket, vagy akár levél- , vagy szalvétamintát is készíthetünk, különböző színes gyöngyöket és kövecskéket ragaszthatunk...egyszóval remek ez a technika, az ember biztosan nem csinál két ugyanolyan gyertyát.
Így igazán egyedi ajándékot adhatunk, ami biztosan örömet szerez.
Első módszer a klasszikus olvasztott viaszos. Ehhez a viaszt egy olyan fémedénybe kell tördelni, amiért nem kár, pl konzervdoboz. Ne melegítsük közvetlenül mert meggyullad! Inkább vízfürdőben hevítsük kb 60 fokra, míg teljesen átlátszó és folyékony nem lesz. Ekkor, ha már nem színes vagy illatos a viasz, kedvünk szerint csepegtethetünk bele illóolajat és festékanyagot. Ezután a kanócot egy pálcára kötjük és a pálcát egy tetszőleges formába helyezzük. Felöntjük a forró (!) viasszal és a teljes szilárdulásig, kb 10 órán át állni hagyjuk. Hűtővel gyorsíthatunk a folyamaton, amelynek végén a kanóc kilógó végét levágjuk a pálcáról és máris kész a gyertya. Persze lehet a jó öreg viaszból hidegvízbe mártogatós technikát is alkalmazni, de az jóval hosszadalmasabb és az eredmény sem lesz szebb. A kész gyertyát díszíthetjük bármilyen száraz virággal, kagylóval, gyöngyökkel, termésekkel, gyertyafestékekkel.
Másik érdekes technika a gyertyahomok. Ez egy nagyon finomra darált viaszpor, amit színesen rétegezhetünk, ez teszi érdekessé. Olyan, mintha színes homok égne és a fenti gyertyákhoz hasonlóan díszíthető kavicskákkal, kagylókkal és illatosítható olajokkal. Ez a változat homok-szerűségéből adódóan nem szilárd, így abban az edénykében kell hogy maradjon, amibe töltöttük. Gyakorlatilag ez a legegyszerűbb, nincs melegítés, várakozás és hosszadalmas hűtés, elég a kanóc egyenességére ügyelve egy szép üvegtartóba szórni a viaszport.
Harmadik módszer a zselégyertya. Ekkor az első változathoz hasonlóan járunk el, melegítünk, színezünk, illatosítunk, öntünk, hűtünk. A különbség csak az, hogy míg a sima viaszt akár ki is szedhetjük az öntőformából, addig a zselégyertyát nem. De cserébe látványosabb, hiszen átlátszó, így beledobálhatunk mindenféle kavicsot, kagylót, virágot. A kanócot dermedés után is beleszúrhatjuk a zselébe, így minimalizálhatjuk a forró zselével való babrálást.
Tehát végtelen változatot alkothatunk mindhárom technikával, ebben segítségünkre vannak a prímán felszerelt hobbi boltok. Viaszlapokkal és viaszszalagokkal rétegezhetjük a színeket, vagy akár levél- , vagy szalvétamintát is készíthetünk, különböző színes gyöngyöket és kövecskéket ragaszthatunk...egyszóval remek ez a technika, az ember biztosan nem csinál két ugyanolyan gyertyát.
Így igazán egyedi ajándékot adhatunk, ami biztosan örömet szerez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése