2010. október 22., péntek

adventi disz

Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé."
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Ady Endre: Karácsony

Ady Endre: Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

adventi koszoru

Közeleg az advent és évről-évre egyre népszerűbbek az adventi koszorúk. Nem feltétlenül szükséges előre elkészített koszorút vásárolni. Pénztárcakímélőbb és élvezetesebb, ha magunk készítünk egyet. Pár szükséges alapanyagból, némi kis kézügyességgel, rövid idő alatt hangulatos, egyedi adventi koszorút varázsolhatunk. Írásunkban részletesen ismertetjük a szükséges hozzávalókat, valamint a koszorú elkészítésének fortélyait.

Alapanyagok és kellékek:

- Koszorúalapnak használhatunk a virágboltokban, piacokon árusított hungarocelből vagy szalmából készített 20-25 cm átmérőjű alapot, vagy drótalapot.

- Az alap borítására ízlés szerint alkalmazhatunk tuját, fenyőt, borostyánt. Ezek azért a legmegfelelőbbek, mert igen tartósak.

- Feltétlenül szükségünk lesz 4 db gyertyára, amelyből hatalmas választék áll a rendelkezésünkre. Színük lehet egyforma, de akár 3 db egyszínű, a negyedik pedig eltérő. Alakra -tetszés szerint- választhatunk kicsit, vékonyat, tömzsit, hosszút, csavart gyertyát stb.

- Igen kedvelt a természetes hatású koszorú, amelyet díszíthetünk, tobozzal, bogyókkal, szeletelt szárított, naranccsal, almával. Használhatunk virágüzletben kapható ún. "betűzőt" is, amely általában selyemvirágból, tobozból, selyem levelekből előre elkészített kis csokor, amelynek szára műanyaggal bevont drót, hogy könnyen fel lehessen szúrni a koszorúalapra. Díszítésnek használjunk még szalagból készített masnit, amelyet már nem feltétlenül kell saját magunknak hajtogatnunk, ugyanis az előre elkészített un. "gyorsmasnik" is kiválóan megfelelnek. A koszorú felfüggesztéséhez is használhatunk szalagot.

- A díszek rögzítésére, 0.8 mm átmérőjű drót szükséges.

- A kellékek közül fontos az olló, metszőolló, drótvágó, gumikesztyű.

Elkészítés:

1. A fenyőt és a zöldeket vágjuk fel 15 cm-es darabokra.

2. A drótból a mutatóujjunkra hajtva kis U betűket vágunk a zöldek rögzítéséhez. Ajánlatos a drót végét átlósan levágni így könnyebb lesz beszúrni az alapba.

3. A fenyőből és egyéb zöldekből 3-4 db-ot kis csokrokba fogunk, majd az alapra fektetve a száruknál fogva megtűzzük az U alakú drotokkal. Ezt a tevékenységet mindaddig csináljuk, amíg a koszorúalap teljes felületét be nem borítjuk.

4. 8 db 10 cm-es drótot levágunk majd fogóval, vagy esetleg drótvágóval megfogjuk, és akár gyertyalángnál vagy tűzhelynél a drótok végét addig melegítjük, amíg azok pirosan nem izzanak. Kettőt - kettőt a gyertyák aljába szúrunk.

5.A gyertyákat beleszúrjuk a koszorúba. Lehet egymás mellé a 4 gyertyát, lehet úgy, hogy hármat egymás mellé egyet külön, (középsővel szemben). A klasszikus és hagyományos elrendezés a koszorút négy részre osztó, szimmetrikusan betűzdelt gyertya.

6. A gyertyák közé helyezzük fel a díszeket. A bogyókat, gyümölcsöket, U alakúra hajtogatott dróttokkal rögzítsük. Ha tobozt is szeretnénk használni, akkor a tekerjük köré a drótot, csavarjuk meg erősen és így tűzzük fel a koszorúba.

7. Tűzzük a masnikat a gyertyák mellé. A drót végére kampót hajtunk, a masni közepére helyezzük, majd erősen megcsavarjuk, és feltűzzük a koszorúra.

Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtsuk meg, majd minden héten egy gyertyával többet.

Árvák karácsonya

Volt idő, amikor nekik is volt családjuk, volt idő, amikor békességben, boldogságban töltötték az ünnepeket ők is, a szeretteikkel. Együtt készültek az ünnepre, sütötték a bejglit, díszítették a fát, együtt bontották ki a sok-sok ajándékot. Ilyenkor karácsonykor jönnek elő a legszebb emlékek. Emlékek, melyeket örökre a szívükbe zártak az árva gyermekek. Emlékek, melyeket az idő egyre halványabbá tesz. Emlékek, melyek csak az álmokban teljesednek be újra.

Karácsony van. A párás ablakoknál sorakoznak a gyermekek, akik kicsiny kezükkel törölgetik az ablaküveget, hogy láthassák a havas tájat, a hatalmas hópelyheket, a szemközti ház kivilágított ablakát, ahol a család már díszítgeti a fát, a hatalmas ezüstfenyőt, mely a tágas nappaliban büszkén álldogál és várja, hogy hamarosan teljesen besötétedjen, a család körbeállja és énekeljenek. A gyermekek sorban állnak az ablak előtt, hogy mindenki gyönyörködhessen a látványban, hiszen az árvaházban csupán egy kis fenyő áll, száraz ágakkal, néhány ósdi dísszel. Ajándékok nincsenek a fa alatt, de a gyermekek nem szomorkodnak emiatt, hiszen tudják, hogy az igazgató bácsinak nincs sok pénze, nem tudna mindenkinek ajándékot venni. Ezért inkább csak nézik az ablakon, hogy a szemközti kisfiú milyen boldogan nyitogatja az ajándékokat, milyen örömmel öleli át szüleit, megköszönve a játékautót. Némelyik gyermeknek még a könnye is kicsordul, eszébe jutnak szülei, hiszen pár éve még ők is együtt ünnepelték a karácsonyt, azonban az élet közbeszólt. De tudják, hogy szüleik fentről figyelik őket, és nem szeretnék, ha szomorkodnának, ezért már le is törlik a könnycseppeket, hogy ne lássa senki se. A nevelőnő elhívja a gyermekeket az ablaktól. Körbeállják a kicsiny fenyőt és énekelnek. Vacsorára sült hús és főtt krumpli van, egy szelet száraz kaláccsal. Ez az ünnepi menü, azonban a gyermekek nagyon örülnek a sült húsnak, hiszen csak ünnepekkor ehetnek. Vacsora után a szobáikba mennek és imádkoznak. Kérik szüleiket, hogy jelenjenek meg álmaikban és öleljék őket úgy, mint azelőtt régen. Nem kívánnak mást karácsonyra, csak, hogy álmukban újra együtt legyen a család. Mikor a mécses kialszik, lábujjhegyen az ablakhoz osonnak és nézik a szomszéd családot, ahogy együtt vacsoráznak, a gyermeket, aki szép ruhában eszi a mákos bejglit, és a karácsonyfát, mely a sötétben halványan világít, és a gyönyörű díszeket, a fénylő csillagot a fa tetején, mely beragyogja az egész éjszakát.

Egy idős bácsi a templom felé menet észreveszi az ablakon kukucskáló tekinteteket, meglátja a vágyat, a fájdalmat és a reményt az apró fényes szemekben. A bácsinak nincs már családja, az unokái messze laknak, a felesége rég meghalt. Magányosan ünnepel. A gyermekek láttán összeszorul a szíve. Imádkozik a templomban az árva gyermekekért, hogy boldog karácsonyuk lehessen. Aznap éjjel csoda történik. Minden árva gyermek szüleivel álmodik, újra érezhetik édesanyjuk meleg ölelését, édesapjuk biztonságos, védő karjait. Újra együtt a család, igazi karácsonyuk van. Bőséges lakomával, ajándékokkal, szeretettel. Hajnalban azonban a szülők elbúcsúznak, véget ér a mesés álom. A gyermekek felébrednek, megosztják egymással gyönyörű álmukat. Tudják már, hogy csoda történt és boldogan futnak az ebédlőbe reggelizni. Ekkor veszik észre, hogy a kis fenyőből hatalmas, büszke fenyő lett, tele megannyi csodás dísszel, fényes csillaggal a tetején, és alatta sok-sok díszes ajándék. Boldogan futnak a fához, bontogatják a csomagokat és együtt énekelnek. Az idős bácsi pedig örömmel figyeli a boldog arcokat, melyekről eltűnt a fájdalom és a béke, nyugalom és boldogság vette át a helyét. A gyermekek dalokat énekelnek a bácsinak a sok ajándékért és szeretetért cserébe, így a bácsinak is boldog karácsonya lett.


2010. október 21., csütörtök

Fűszergyertya karácsonyra


Hozzávalók

  • gyertyatörmelék
  • konzerves doboz
  • edény, amibe a konzerves dobozt állítjuk
  • forma, amibe a gyertyát öntjük
  • kanóc
  • csavaranya
  • őrölt fűszer

Elkészítés

  1. A maradék gyertyák törmelékét tegyük egy tiszta konzerves dobozba.
  2. A dobozt állítsuk egy edény forró vízbe, melyet folyamatosan melegítünk, míg a viasz fel nem olvad.
  3. Keverjünk bele valamilyen őrölt fűszert – itt fahéj került bele.
  4. Öntsük egy kiöntőformába (én üres acetonos üveget használtam, a tetejét levágtam).
  5. A kanóc végére kössünk csavaranyát nehezéknek, lógassuk a még forró gyertyába. Másik végét a képen látható módon erősítsük olyan eszközhöz, mely által a kanóc kifeszül és egyenes marad.
  6. Amikor a gyertya teljesen megdermed, vágjuk el a kanócot megfelelő nagyságúra.
  7. Borítsuk ki a gyertyát a formából.
  8. Pár pillanatra tartsuk láng fölé, majd egy teaszűrő segítségével egyenletesen szórjuk körbe az adott fűszerrel.

Tipp

  • Mutatós és illatos is lesz a gyertya, mivel a melegedő viasz által a fűszerekből illóolajok szabadulnak fel.

2010. október 18., hétfő

Mikuláscsizma country stílusban

Mikuláscsizma country stílusban



Mérete: 42x32 cm


Country stílusban készült csizma, melyet saját anyagával béleltünk ki. A csizma oldalát pedig mézeskalács- figurával díszítettük.


Kellékek: 50 cm hosszú és 120 cm széles natúr pamutvászon (bélése is ebből készül), 20 cm hosszú és 95 cm széles natúr, lazaszövésű zsákvászon, kevés maradék barna pamutvászon, 30 cm barna kockás szalag, maradék ragasztós közbélés, 20 cm natúr zsinór, 2 kisebb fekete gyöngy, 1 nagyobb barna gyöngy


Nyomtassuk ki a mikuláscsizma sablonjait. A sablon tartalmazza a varrásszélességet, ami 1 cm. A kinyomtatott sablonokat ollóval vágjuk ki, majd a csizma sablonját cellux segítségével, a szaggatott vonalak mentén, ragasszuk össze. Az anyagokat szabás előtt vasaljuk át, ne legyenek gyűröttek, és színt színnel szembe hajtsuk félbe őket. A csizma sablonját helyezzük a natúr színű pamutvászonra, és kétszer rajzoljuk fel az anyagra. Így a csizma külső részét és a bélését egyszerre szabhatjuk ki. A kis darab barna anyagra tegyük rá a mézeskalács-figura fejét és karját, majd rajzoljuk körbe és vágjuk ki.
A félbehajtott, laza szövésű zsákvászonra helyezzük rá a csizma orr és sarokrészét, valamint a csizma teteje szegélyrészének sablonját. Rajzoljuk körbe, majd szabjuk ki őket.


A csizma két külső részére gombostűzzük rá a kiszabott orr és sarok betétrészeit. Ezután a csizma belseje felé eső résznél, sűrű cikcakköltéssel tűzzük rá az anyagra. A tűzés ne közvetlenül az anyag széle mellett legyen, hanem legalább fél centivel beljebb. Így tűzés után az anyagot ki tudjuk rojtozni.
A csizma egyik külső oldalára,- a sablonon lévő rajz szerint-, gombostűzzük rá a mézeskalács-figura kezét, és cikcakköltéssel varrjuk rá. A kezén lévő csíkot rajzoljuk rá, és fehér cérnával tűzzük le. A fejet is gombostűzzük rá az anyagra, ezt is varrjuk körbe cikcakköltéssel. A sablonja szerint rajzoljuk fel a fejre a mintákat, majd ezeket is cikcakköltéssel tűzzük le. A fején lévő félkört fehérrel, a szemöldököt, orrot és szájat pedig feketével tűzzük le. A szemek helyére pedig varrjunk egy-egy szem fekete gyöngyöt. A tűzések alá, ha vékony az anyag, ragasszunk közbélést.
A két külső csizmarészt helyezzük magunk elé, úgy hogy a színoldaluk felül legyen. Erre helyezzük rá a csizma saját anyagából szabott bélését. A csizma tetejénél gombostűzzük össze, majd varrjuk össze őket. A varrást vasaljuk át, a varrásszélességet pedig vasaljuk a csizma bélése felé. A varrásszélességet az anyag színoldala felől vékonyan tűzzük le.
A külső csizmarészek tetejéhez gombostűzzük a zsákvászonból kiszabott szegélyeket. Úgy helyezzük rá, hogy a szegély széle, a két csizmarész összevarrásán túllógjon a bélés felé. A szegélyrész széleitől fél centire, cikcakköltéssel tűzzük rá az anyagra. A zsákvászon széleit rojtozzuk ki. A zsinórt hajtsuk félbe, majd varrjuk a külső csizmarész egyik hosszabb oldalához, közvetlenül a varrás alá.
A két darab csizmát tegyük egymásra színt színnel szembe, és körben gombostűzzük össze őket. A csizmákat varrjuk össze, de arra figyeljünk, hogy a két rész varrásai pontosan egymáson legyenek, ne csússzanak el. A bélés felöli részen, az aljánál hagyjunk egy kb. 10 cm-es nyílást. Az íves részeknél a varrásszélességet csipkedjük be, és a varrást vasaljuk át. A nyíláson keresztül fordítsuk ki a csizmát, és a nyílást kézzel varrjuk be.
A bélést igazítsuk a csizma belsejébe, és a két rész összevarrásánál vasaljuk le a csizma tetejét. A kockás szalagból készítsünk masnit, és varrjuk a mézeskalács-figura nyakához. A közepébe varrjunk egy nagyobb gyöngyöt. A kész csizmát vasaljuk át.
Ötlet:
A mézeskalács-figura pofiját hímzés helyett, textilfilctollal is felrajzolhatjuk.








Gyertya

Gyertya


Fém süteményformákba is önthetünk gyertyát. A viaszt vízfürdőben olvasszuk fel, és tegyünk bele fahéj illatanyagot. A gyertyát készíthetjük maradék gyertyából is, amit zsírkrétával színezhetünk. A süteményformák aljába tegyünk talpas kanócot, és öntsük bele az olvadt viaszt. A kanócot támasszuk meg, és hagyjuk a viaszt megdermedni. Ha dermedés után a gyertya közepe beesne, öntsünk rá még egy kis réteg olvasztott viaszt. Teljes dermedés után a gyertyát vegyük ki a formából. Ha nehezen jönne ki belőle, néhány percre tegyük a mélyhűtőbe, így könnyen kivehető lesz a formából. Öntés előtt a formákba tehetünk fahéjrudacskákat, ánizst, szegfűszeget, stb.. Egyszerre többet készítsünk, majd 3-4 darabot tegyünk egymásra, és szalaggal kössük át. Remek karácsonyi ajándék lehet ismerősöknek, kollegáknak.