Ady Endre: Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma


Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután

lassan jön az alkony.

Kíváncsiság bújkál

minden gyerekarcon.

Végre sötétedik…

hamvas lesz az este.

Bodri velem együtt

figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,

az ajtó kitárul,

piros alma nevet

rám fenyőfárul.

Tudom, az erdőből

édesapám hozta,

a diót meg anyám

be is aranyozta…

Azért olyan kedves,

azért olyan drága,

meghatottan nézek

apára…anyára.

***

Karácsonyfa, Karácsony!

Aranydió zöld ágon,

Csillagszóró, gyertyafény

ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csengettyű,

szép vagy ünnep, gyönyörű!

***

Gazdag Erzsi: Fehér karácsony -részlet-

Itt van a Karácsony

Most nyílik virága:

hócsillagot bontott

minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;

felöltözött szépen,

kint sétál az utcán

ünnepi fehérben.

Madár János: Karácsony

Csillagfényben aranyág,

Aranyágon alma.

Őrzi három Télapó.

Úgysem alszom el ma!

Egész éjjel csodálom

Ezt a szép fenyőfát,

Gyertyafényes, csillagfényes

Csilingelő ágát…

Csanádi Imre: A karácsony akkor szép…

A Karácsony akkor szép,

hogyha fehér hóba lép.

Nem is sárba, ebadta,

ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,

kis madárnak pihenő,

búcsúzik a madártól,

őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak

a karácsony fájának,

derét-havát lerázza,

áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő, csendüljön,

ahány gyerek, örüljön,

ahány gyertya, mind égjen

karácsonyi szépségben.

Szép a fenyő…

Szép a fenyő télen-nyáron,

sose lepi dermedt álom,

míg az ágán jég szikrázik

üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,

érkezik az új esztendő.

Míg a mező dermed, fázik,

a zöld fenyves csak pompázik.