Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bújkál
minden gyerekarcon.
Végre sötétedik…
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta…
Azért olyan kedves,
azért olyan drága,
meghatottan nézek
apára…anyára.
***
Karácsonyfa, Karácsony!
Aranydió zöld ágon,
Csillagszóró, gyertyafény
ég a fenyő ünnepén.
Csilingel a csengettyű,
szép vagy ünnep, gyönyörű!
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése