Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: december 31.Holnap hozza a Télapó a fenyőfát! A játékok biztosan készen lesznek, de a fenyőfa még sehol sincs. A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a sűrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt.
Télapó bácsinak a gyerekektől
Kedves Télapó!
Kérünk Téged, küldjél Karácsonyra egy szép fenyőt!Játékot majd csinálunk, az nem kell.E levelet elviszi majd Neked egy hóember!
A gyerekek és a Hóember
Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra hóembert csinálni. Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta. A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:
Hóember, Hóember,nálad jobb postás nem kell,sötét erdőt járod,levelünk a párod.
Télapónak vidd el őt,keressen egy kis fenyőt,sűrű ágú, zöld szoknyájú,tűlevelű ismerőst.
Hozd el azt a kis fenyőt,minden gyerek várja őt!
Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:- Hm… Ezek feladták a leckét! Most aztán kihez forduljak, merre induljak?- Vigyél magaddal! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.- Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.- Errefelé lakik a Télapó? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.- Vau! Vau! - ugatott fel Bobik, és ő is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember.- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem.
Egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn…A Hóember megremegett és … darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:- Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet?Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.Megjött Bobik is.- Hol a Hóember?
A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.- Mit viszel, komám? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk!- Eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem! - szólt a Róka és elfutott. A Farkas meg utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták :- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket?- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.- Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák.
A nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót.Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél!- Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jöbban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből. Honnan, honnan nem? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:- Itt a levél! Itt a levél!
Elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz. A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik. Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végülis elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:- Hogyhogy ilyen későn jöttök? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát?Mindannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszig kialussza magát.
Reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.
Télapó bácsinak a gyerekektől
Kedves Télapó!
Kérünk Téged, küldjél Karácsonyra egy szép fenyőt!Játékot majd csinálunk, az nem kell.E levelet elviszi majd Neked egy hóember!
A gyerekek és a Hóember
Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra hóembert csinálni. Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta. A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került. Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:
Hóember, Hóember,nálad jobb postás nem kell,sötét erdőt járod,levelünk a párod.
Télapónak vidd el őt,keressen egy kis fenyőt,sűrű ágú, zöld szoknyájú,tűlevelű ismerőst.
Hozd el azt a kis fenyőt,minden gyerek várja őt!
Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:- Hm… Ezek feladták a leckét! Most aztán kihez forduljak, merre induljak?- Vigyél magaddal! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.- Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.- Errefelé lakik a Télapó? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.- Vau! Vau! - ugatott fel Bobik, és ő is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember.- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem.
Egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn…A Hóember megremegett és … darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:- Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet?Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.Megjött Bobik is.- Hol a Hóember?
A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.- Mit viszel, komám? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk!- Eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem! - szólt a Róka és elfutott. A Farkas meg utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták :- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket?- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.- Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák.
A nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót.Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél!- Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jöbban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből. Honnan, honnan nem? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:- Itt a levél! Itt a levél!
Elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz. A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik. Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végülis elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:- Hogyhogy ilyen későn jöttök? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát?Mindannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszig kialussza magát.
Reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése